A demokrácia sérülése, mára már nem egy ország problémája, hanem a demokráciában még érdekelt embereké Európában!

A Szovjetunió összeomlását követő eufóriának vége, a köd felszállt, akár elszállt, a hit és a remény behúzódott a vágy világába. Újra látható Európa valóságos világa. Nem lettünk jobbak vagy rosszabbak, csak láthatóak. A világ közben nagyot változott, a titkosszolgálatok rejtett és sejtelmes világát felváltotta a hálózatos társadalmi berendezkedés, a titok, a nagy titok lelepleződött, mert nincs, az információ közösségi tulajdonná vált, ezzel együtt sok tekintetben egyes társadalmi és gazdasági csoportok privilégiumává is.

 Ma az Apple, a Google, vagy a Huawei hamarabb tud bármit a világról, vagy a világból, mint akármelyik politikus vagy titkosszolgálat. Új eszköz került a hatalom birtokába, ezt összefoglalóan csak manipulációnak nevezném. Ezt a fajta manipulációt egyidőben lehet akár egy falun, vagy több milliárd embert érintve végrehajtani.

Az új világ nem új szerepeket hozott Európába, hanem új szereplőket, akik élve a lehetőséggel elkezdték manipulálni a hatalmuk érdekében az országuk szavazó bázisát, ma még nemzetközileg nem egységesített módszerekkel, de ez már csak döntés kérdése.

 Az „ÚJ” rendszer, a volt szovjet birtokokon, befolyási övezetekben, a társadalom peremén kezdett el építkezni, és az ott lévők lelki szükségleteit kielégíteni, sajnos, ha ezt végig viszik, akkor nem tesznek mást, mint Hitler a nácizmus korai szakaszában. A végeredmény ismert! Európa mára már megszabadult az 1930-40 -s évek morális terheitől, újra értelmezi a napjainkat a bennünket körülvevő politikai gazdasági környezetet. A szótárakból eltűnik a méltányosság, az önkorlátozás, a becsület, a felelősség, a tisztesség, a sor nagyon hosszan folytatható, helyébe belépett, a hatalom megszerzés, a hatalom megtartás, az erkölcs nélküli gazdagodás, a felelőtlen harácsolás és az ehhez kapcsolódó eztelen pazarlás. A társadalom kettészakítása, mára már befejezett ténnyé vált Oroszországban, Törökországban, Belorusziában, Lengyelországban, Grúziában, Örményországban, Szerbiában és Magyarországon. Végvári küzdelmeket folytatnak Romániában, Szlovákiában, Moldáviában, Észak-Macedónijában. A folyamat erősen előrehaladott Franciaországban és Németországban is, azzal a jelentős különbséggel, hogy ott még a demokráciát elfogadó és értékként kezelő erők vannak hatalmos, azonban az erodáció, már ezekben az országokban is megkezdődött. Első látásra furcsa a felsorolt országok csoport összetétele, miként kerülhet egymás mellé a korrupcióval és despotizmussal terhel Oroszország, Beloruszai, Lengyelországgal. Az első részben felsorolt főbb folyamatok miatt, mert a hatalom gátlástalan megtartása előrébb való mindegyik felsorolt országban, mint a demokratikus működés szabad rendszere.  Kaczyński rendszere alapvetően nem korrupt, de az egyének és szabad társadalmi csoportok korlátozásában, valamint a folyamatos történelemhamisításban azonos a platformjuk. Ez nem a nacionalizmusuk értelmezése, hanem a szavazat maximalizálás rendszerének értelmezése. Mindent magukhoz láncolnak, nem nagyon különböző módszerekkel, annak érdekében, hogy a hatalmuk fennmaradjon és lehetőleg minimálisat sérüljön. Ahhoz, hogy ezt végrehajthassák, két nagy dologra van szükségük, az egyik a társadalom széles rétegeinek, morális züllesztése, proletarizálása, a másik az ellenzék változatos módszerekkel történő degradálása és izolálása, lehetőleg a politikailag korrupt szereplőik által. A politikai célhoz kell igazítani az oktatást, a szociális és támogatási rendszert, teletömni az egyszerű emberek fejét hülye és primitív celeb történetekkel, és máris lehet hajókázni a legkisebb kockázattal, akár Monacoba is. A prosztó alig várja, hogy dolgozhasson a lízingdíjért és az üzemanyagért.

Gyurcsánynak, a DK-nak és az eltévedt ellenzéknek!

Teljesítmény nélkül nem megy!

A DK az elmúlt fél évet arra használta, hogy az ellenzéki térfélen maximalizálja a támogatottságát, még azon az áron is, hogy több pártot a parlamenti küszöb alá küld. Egyetlen szavazót sem tudott megmozdítani a kormányoldalon, 25% körüli infláció és súlyos korrupciós környezetben! A DK megalakulása óta egy sértett magányos, de nem tehetségtelen ember bosszújának a terméke. Létezése alapvető akadálya az ország politikai rendszerének a megváltoztatásának. Dobrev Klára előtérbe helyezése semmit sem változtatott azon a tényen, hogy a DK plafon valahol 17% körül van a biztos pártválasztók körében, úgy, hogy közben minden esélyt elvesz a valódi ellenzéki összefogástól, valamint kizárja Orbán leváltását!

Gyurcsány a múlt és nem a jövő!

Egy karaktergyilkosság áldozata, nem az a hibája, amiért hibáztatják, hanem az abszolút elk*rt kormányzása, vezetői tehetségtelensége, miközben ő egy igazi demokrata. Politikai értelemben használhatatlan! Az ellenzéki vezetők még mindig hozzá mérik magukat, őt látják a veszélynek, miközben nem kellene mást csinálni, mint elfelejteni. A jövő szempontjából nincs és nem létezik!

Ezt belátni sosem fogja, mert a médiában való megjelenés a szereplés életeleme, kerüljön ez a magyar ellenzéknek bármennyibe. Ő nem akarja megélni a vagyona által biztosított jólétet, politizálni akar és visszatérni a hatalomba, a vágyott, vagy csak álmodott hatalomba.

A Gyurcsány a baj, de az ok az ellenzék koncepciótlansága, hit és ideológia nélkülisége, a 21. századi politika, gazdaság és társadalom nem értése, a Budapest központú gondolkodás kivetítése.

Orbán nem egy modern ember, de azt nagy biztonsággal lehet állítani, hogy érti miről szól a 21. század, az egyéni hatalomról és az elé emelt, de nem valóságos nagy társadalmi célokról. Ezekkel Orbán bőségesen ellátja a követőit, szinte odaláncolva őket magához és egy kígyóbűvölő biztonságával teszi ezt 2,5 millió választóval.
Orbán kitűnő politikai érzékkel az egyetlen valódi támogatója Gyurcsánynak, természetesen a maga eszközeivel, bent tartja a politikai körforgásban. Elemi érdeke, hogy még életben tartsa, mert fontos garanciális elem a hatalmának megtartásához.

A maradék ellenzéknek meg ébresztő, ki kellene menni a levegőre, megismerni a magyar társadalom valódi állapotát és képezni magát, hogy felfogja a 21. század politikai kihívásait és a működés rendszerét. Nem csak a vélemény fontos, hanem a meggyőzés is, valamint a kornak megfelelő eszközhasználat és üzenetek a lehetséges választóknak.

Orbán igaza és bomlasztó hazugsága!

 Meghallgattam Orbán 2023-as CPAC beszédét - may the 4th be with you - és azt hiszem, megértettem, hogy mi a fő probléma. Hogy miért nem képes a liberális baloldal közel húsz éve semmit se kezdeni ezzel az ellenféllel, miért nem képes még csak meg sem közelíteni egyetlen valós téttel bíró választáson sem, s miért tud Orbán újra és újra többséget, jelentős szavazói tömegeket maga mögé állítani. 

A probléma, hogy Orbán tartalmilag helyesen látja és azonosítja a problémákat. (Ellenfelei pedig nem.)

Igen, probléma a migráció és az illegális migráció. Igen, probléma, hogy azt hisszük, hogy probléma a gender kérdés. És igen, probléma, ha bizonyos országok meg akarják mondani más országoknak, hogy mit hogyan kell csinálni. 

Kifejtem röviden. 

A migráció és illegális migráció kérdése. Vitán felül áll, hogy idegen kultúrából jött bevándorlókra - legyen az legális vagy illegális - semmi szükségünk a keresztény kultúrában gyökerező művelt Európában. Tetszik vagy sem, azok a népek, akik nem tudják az olyan egyszerű szabályokat sem követni, hogy nem szemetelünk az utcán, nem tolakszunk egymás elé a sorban, megállunk a piros lámpánál és az elsőbbségadás kötelező táblánál, napi nyolc órát dolgozunk és azt nem csak ellébecoljuk, nem hazudunk zsigerből egymás szemébe mosolyogva, nem az első gondolatunk átverni a másikat még akkor is, ha állítólag a barátunk és összességében mondhatnám úgy, hogy azok az emberek, akik nem képesek felelősséget vállalni a saját tetteikért, viszont a bármilyen forrású önérzetük az egekben van, azokra semmi szükség Európában. Orbánnak tehát igaza van, hogy meg kell állítani őket, nem szabad beengedni őket, akadályozni kell őket a bevándorlásban, mert ha megengedjük, akkor nem fejlődni fognak, hanem a hozott tapasztaltaik alapján zülleszteni. Nincs ebben tehát vitánk. 

Másodszor, a genderkérdés. A probléma az, hogy itt nincs valós probléma. Ez egy felfújt álkérdés. Aki meleg az meleg, nincs ezzel semmi gond és nincs benne semmi szégyellni való. Legyen meleg, ha ezt választja. Ne érje ezért sérelem, vagy hátrány. De nem kell fennhangon hirdetni, nem kell másokra ráerőltetni, ne érezzük magunkat rosszul azért, mert mi nem vagyunk melegek, s mert a dolgokat nevén nevezzük. Ez nem negatív értékítélet, csupán tény. Ha meleg, hát legyen meleg, házasodhasson, fogadhasson örökbe gyereket (mert a gyereknek is sokkal jobb, ha egy meleg családban nő fel, mint egy bántalmazó családban, vagy állami gondozásban). Vitán felül áll, hogy a melegek ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint bárki más. Ebben a problémában az a probléma, hogy álprobléma. Nincs ilyen probléma. Nincs mit beszélni róla. Ez nem olyan kérdés, ami egy ország társadalompolitikájának a három legfőbb kérdése között kell legyen. Úgy összességében, a nagy történet szempontjából senkit nem érdekel. 

A harmadik kérdés a külső külpolitikai elvárásoknak való megfelelés, ahogy Orbán mondja, a progresszív külpolitika. Nehéz kérdés. Sajnos nem egyszer láttam, hallottam a saját szememmel és füleimmel, hogy azoknak az országoknak a képviselői, akik beavatkoznak más országok és népek önszerveződésébe, önkormányzásába, mennyire semmit sem tudnak az adott országok, népek, nemzetek, emberek sajátságairól, kultúrájáról, ok-okozati összefüggéseiről, hagyományairól, céljairól, fontossági sorrendjeiről. Ők azok, például az amerikaiak, akik miután megkérdezik, hogy mit gondolsz a háborúról, aggódsz-e, nyugodtan hozzáteszik, hogy nekik tulajdonképpen OK, mivel “you know, mi messze vagyunk”. Ebben a kérdésben tehát Orbánnak igaza van. Minek kell beavatkozni más népek önszerveződésébe? A három kérdésben, a problémák azonosításában tehát egyetértünk. 

A lényeg viszont csak most jön, mert a lényeg nem ez. Nem az a lényeg, hogy Orbánnak ezekben, mint probléma azonosításban igaza van-e vagy nincs. Igaza van. Nincs konfliktus. Egyetértés van. De Orbán következtetései és az általa eköré rendezett mítoszok, a sorosgyuribácsizás, meg a hajrátrumpozás viszont már nagyon is probléma. A valós problémákból rossz következtetések és ennek nyomán egyesítés helyett alantas uszítás, feszültségkeltés irányába való elmozdulás. Egyetértek vele tartalmilag, de helytelen, ahogy a kérdésekhez nyúl, helytelen, aljas ösztönökre apelláló válaszokat ad és ez vele a valódi baj. 

A valós problémák tehát. 

Egyetértünk, a migráció probléma és kezelni kell. Egyetértünk, a gender kérdés önmagától fogva nem létezik, mindenki azt és úgy szeressen, ahogy akar. És egyetértünk, mindenki szervezze a saját országát legjobb belátása szerint és próbáljon másokkal együttműködni, békés kapcsolatokat kialakítani. Ehhez senkit senki ellen nem kell uszítani, mert ezekben azt gondolom, hogy mindenki egyetért. 

Amiről azonban a Fidesz és Orbán nem beszél. 

Miért rohadnak a kórházaink? Mi történik, ha anyád kórházba kerül? Ha nincs valami bennfentes kapcsolatod, ott fog meghalni, bármi miatt került is be. Miért vannak a legfejlettebb világ, az EU egyik tagállamában ilyen egészségügyi állapotok? Ez Orbán első valódi bűne: talpra kell állítani az egészségügyet, amit a Fidesz 13 év alatt elmulasztott és a helyzetet lassú rohasztással tovább súlyosbította. 

Másodszor. Miért kell a tanároknak éhbérért, félelemben, alacsony szakmai színvonalon dolgozniuk? Milyen jövője lesz így a gyerekeinknek, ha ilyen iskolákba járnak? Milyen magyar társadalom fog ebből felépülni? Ez a Fidesz és Orbán második bűne. Miért nem tudtak 13 év alatt egy vonzó, gondolkodásra és önfejlesztésre ösztönző, támogató oktatási rendszert felépíteni, amit professzionális, modern infrastruktúra szolgál ki? Ahova a gyerek és tanár is örömmel és kíváncsisággal megy be nap mint nap?

És végül, ha csak a három legfontosabbat emeljük ki: a rendszerszintű korrupció. Azért nincs pénz, mert ellopják. Trükkökkel, lombkorona sétányokkal, haveroknak és strómanoknak kijátszott ágazatokkal, éj leple alatt hozott törvényekkel, minden lehetséges módon. Ez a baj. S hogy ennek az elhazudását ma megtámogatja sok-sok milliárd forintból a propaganda, ami minden létező médiafelületen ömlik az arcunkba. 

Lehetne ezt tisztességesen is csinálni. Lehetne jól és becsületesen, a nemzet érdekében kormányozni. 

Szem előtt tartani, ami fontos, egyetérteni abban, amiben egyet kell érteni az egész országnak, s valós értéken súlyozni a problémákat. 

Jelenleg bábozás folyik egy cirkuszban, s néha van kenyér helyett sósperec két felvonás között. Egy-egy ágazatnak hirtelen beígért könyöradomány béremelés, amikor már nagyon tüntetnek, hogy befogják a szájukat. (És be is fogják, mert 13 év alatt a szolidaritást is kiirtották a társadalomból, ha ugyan volt korábban egyáltalán.)

Ezért kell változtatni. Ezért kell kormányt váltani. Anyádért. A kölykökért. És mert lopnak. 

Olyan kormány kell, amelyik tényleg az emberek érdekében dolgozik végre, nem pedig álproblémák ellen harcol és uszít reggel, éjjel meg este.

Orbán igazi csapdát állított az ellenzéknek Fletóval!

A Fideszre nem jellemző intellektuális csapdát állított az ellenzéknek azzal, hogy Gyurcsányt nevesítette, mint ellenséget.

Két legyet ütött egy csapásra, mert a sajátjainak azt üzente, hogy háború vagy infláció nem számít, mert van nagyobb ellenfél is a feltámadó és egyre ördögibb Gyurcsány, tehát össze kell zárni.

Az ellenzéknek meg azt üzente, hogy egyetlen szereplő van, aki teljesítményre képes, az Gyurcsány! Az ellenzék együgyűbb része ezt be is fogja venni és szép csendben Gyurcsányhoz fog oldalazni, a másik része meg a volt miniszterelnök kamu balos pártjának erősödését látván politikailag neutrális lesz, ami egyben azt jelenti, hogy nem megy el szavazni.

Ahhoz, hogy ezt Orbán mondhassa arra is szükség volt, hogy az ellenzéki oldalon nem maradjon egyetlen olyan szereplő sem, aki bármilyen ígéretet tartalmat hordoz.

Nem szabad elfelejteni, hogy Gyurcsányba is a tartalmat már régen a Fidesz táplálja, természetesen nem valami háttéralku kapcsán, hanem pontosan azért, mert tudják, hogy általa vagy vele, összetudja tartani a szavazóbázisát.

A homofób-projekt, az idegenellenesség, Soros Gyuri Bácsi már kifutott, a háború meg sokarcú, éppen ezért maradt Gyurcsány, akiről akár 30 bőrt is le lehet húzni.

Az ellenzék képtelen új arcot vagy arcokat felmutatni, Dobrevet mutogatják, aki sajnos nem Gyurcsány politikai ereje és képessége, fáradt és erőtlen mondatai sem nem visznek sem nem hoznak, egyszerűen nincsenek. Az ellenzék így egyben, változatlanul nem érti a 21. század hálózatos, hibrid, vagy proxy világát, nem érti a vidéket és az ország igazi kettészakadását.

Nem érti, hogy ez az ország nem csak kettészakadt, hanem azon belül töredezett is, valamint belépett egy új elem is a digitális analfabetizmus, ami nem a vidék, hanem társadalmi csoportok sajátja, adott esetben kortól és lakóhelytől függetlenül.

Nem érti, hogy az elvek és a hitek feloldóban vannak és az emberek nem ezek alapján képeznek már valós és virtuális csoportokat, hanem érzelmek, vágyak, igények alapján (természetesen ez ennél szélesebb), nem értik, hogy a 21. század legjellemzőbb állapota a változás, amely akarva akaratlanul bebújik a mindennapjainkba, reakciókra kényszerítve az egyéneket. Új félelmeket generálnak új eszközökkel és módszerekkel.

Nem értik, hogy a virtuális terek elfoglalása és folyamatos manipulálása sokkal fontosabb, mint az, hogy ki, mit és hogyan nyilatkozik egy problémáról. A modernség nem az, hogy az eszköz határozza meg, amit birtokolok, hanem az, hogy milyen tartalmat, milyen körben, milyen sebességgel és ismételhetőséggel hozok létre és osztok meg.

Finkelstein jól kiképezte és morálisan gátlástalan állapotba hozta a Fidesz propaganda gépezetét, ami nem jelent egyebet, mint azt, hogy modernizálta.

Az ellenzék, benne Gyurcsány egyre inkább hasonlít Edward Rydz-Smigly lengyel főparancsnok lovasságára a 2. világháborúban a tankok ellen legyenek azok akár német vagy orosz eredetűek. A csata elött hitet tesznek a bátorságról elkötelezettségtől, majd értelmetlen és értelmezhetetlen kommunikációs eszköztárral belerohannak a politikai semmibe!

Nem árnyékkormány kell, hanem fogyasztóvédelem, emberi élet!

Dobrev, Gyurcsány, Bajnai, csak a bajt keveri, az egyszerű választónak a dumáik nem hoznak semmit!

A pótcselekvés az ellenzék még létező rendszerein(némi túlzással) megint nem a valós problémákra irányul, hanem valami az érrtelmiség által érthető, de a népnek, az egyszerű választónak semmit sem jelentő irányba indult el.

Ma az emberek legnagyobb problémája nem a hatalom aroganciája és az ellenzék töketlensége, hanem a gázszámla, az áramszámla, a mindennapi bevásárlások ellehetetlenülése, a gyereke tömegeinek minőséget nélkülöző táplálása, az egyre feszítőbb roma probléma, a szegénység széleskörű elterjedése, a középosztály bezuhanása. 

A milliárdos csapat, Gyurcsány, Dobrev, Bajnai ebből semmit sem érez, nem is érti, sőt még nem is zavarja őket. 

A DK rohamra készül a létező és nem létező ellenzék ellen azzal a felkiáltással, hogy ők a legnagyobb ellenzéki párt! Igen 10%-l, egy politikai hit-gyüliként semmilyen alternatívát nem nyújtanak a választók tömeginek, csak feltételeket: bocsáss meg Gyurcsánynak és emeld a trónra, majd akkor eljöhet a kánaán. 

Primitív az egész, mint az elmúlt 15 év Gyurcsány mozgása, ezzel a lépéssel csak folytatódni fog egy nárcisztikus ember rátelepedési kísérlete egy szűk rétegre, ahonnan országosnak próbálják feltüntetni a nem létező sikereket.

Új ellenzék kell új vezetőkkel, új ideákkal, célokkal!

A régiekkel már nem megy, csak folytatódik a handabanda.

Ellenzéki forradalmi helyzet van, a felül lévők már nem tudnak irányítani a régi módszerekkel, az alul lévők pedig már nem kívánják követni őket! Talán az MSZP tesz egy kísérletet Komjáthival, új hangot és irányokat behozva, reméljük, várjuk, majd, talán kiderül, hogy az irány megfelelő-e. 

Az azonban már most is látszik, hogy pusztán a felbukkanása kiverte a biztosítékot a hitgyüliben, hiszen őszinte hang, feddhetetlen élet, munkából jön, a nép egyszerű és nehézsorsú gyermeke.

A szókimondás nem az elmúlt 30 év bevett szokása, a sumákolás, hazudozás, -mint ezt Gyurcsány mondta- ez volt a fő irány, a mindenkori hatalom népnyúzása na ez az igazi arca a volt politikusoknak, a volt kormányfőknek és siserehaduknak.

Elég volt Gyurcsányból, Dobrevből, meg Bajnaiból!

Nem árnyékkormány kell ide, hanem az, hogy a régiek menjenek az árnyékba! Adjanak egy esélyt ennek az országnak!

A DK, az MSZP vezetői vagy megértik, hogy mi történt, vagy a fájdalmas véget vezénylik!

Az ellenzéki előválasztás eredményét és következményét sokféleképpen elemzik, csűrik-csavarják, csak azt nem mondják ki, hogy a végjáték elkezdődött.

A rendszerváltás végjátéka, aminek kapcsán az ország és benne a népe újra felállhat a start vonalhoz, újra visszajöhet a remény, egy új, mindenki számára élhető jövő reménye.

Az, hogy ki nyerte az előválasztást, szinte lényegtelenné vált mára, mert a veszély, amit Dobrev Klára hordozott; az ellenzéki visszarendeződés és a múlt folytatása - vereséget szenvedett. 

Márki-Zay Péter személye és a köré épített remény, egyben tette a hagyományos ellenzék sírásójává és az orbáni rendszer lehetséges lebontójává. Nem lehet tudni, hogy ki lesz MZP, a megváltó, vagy csak egy kisdarab élesztő, ami és aki elindítja a leállíthatatlan erjedést. 

Majdnem mindegy, akár már egy kis távolságról szemlélve is.

Hosszú út áll még az ellenzék előtt, ahhoz, hogy valóságos kihívója legyen Orbán NER-jének. 

Hiába gondolják az összefogás pártjai, hogy az átalakulást vagy megszűnést megúszhatják, hiába gondolják a szinte nem létező pártok, hogy túlélik, nincs rá esélyük, mert a civilek mondtak ítéletet és nem a pártok szerelmesei. Az ítélet nem több, mint kétszer az, hogy elég volt. 

Elégvolt Orbán rendszeréből és erről ennyi is elég, elég volt a (töketlen) politikát lejárató óriás egóval és cselekvőképtelenséggel létező ellenzékből!

Gyurcsány kikiáltotta magát az ellenzék vezérének, ez vasárnap este nem kapott többséget, az ellenzéki térfélen. 

Az önjelöltet leváltották. 

Azt nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, hogy MZP személyében jön-e egy reményteli jövő, vagy csak egy újabb hamis messiás, a ma szempontjából majdnem mindegy, mert egy dolog tisztázódott, hogy az ellenzéki szavazók józanok, kritikusak és kíméletlenek. Amennyiben MZP megvezeti őket, akkor nem lesz több az ő győzelme, mint egy gyufaszál égése.

Bangóné

Mikor a címen gondolkodtam számtalan jelző jutott eszembe Bangónéval kapcsolatban, azonban a jelzők értelmezése kapcsán tisztán körvonalazódott, hogy minden jelző mögött megtalálható, valamelyik politikai párt vagy irányzat, közvetett, vagy közvetlen érdeke.
A Fidesz érdeke a legegyszerűbb, mivel a nemzetközi nyomás hatására jelentősen beszűkült a kampány mondanivalója, neki kapóra jött Bangónénak a félreértelmezhető mondata, és a 2006-ban már lepróbált és 2/3-t hozó technikával és technológiával elkezdte démonizálni Bangóné személyét, felhasználva az ellenzéket és ezen belül az MSZP -t.
Nekik Bangóné nem több mint az ok, a cél pedig a saját szavazóbázisának a legteljesebb mozgósítása. A mozgósítás várhatóan sikerülni fog, ezt igazolják a kormány és Fideszközeli facebook oldalak megugrott aktivitása és a támogatók egyre markánsabb zárása. Érezhetően ásni fogja az árkot a Fidesz, mivel az őszi önkormányzati választások kampányára még láthatóan nem találta meg az ellenszert a terjedő összefogással, valamint az egyre nyomasztóbb, egészségügyi, oktatási, szegénységi és korrupciós helyzettel kapcsolatban.
Bangóné a maga egyszerűségével lőszert szállított a Fidesz üres puskáiba!
A DK, morális területre tereli Bangóné "ügyét", mert a pártnak nem a Fidesz az igazi ellenfele, sőt ellensége, hanem az MSZP, gyakorlatilag az egyetlen szavazói csoport, amelyből növelheti a támogatói számát.
A láthatóan, MACRON politikai rendszerébe tagozódó DK, amelynek az EU-s arca Dobrev Klára, belföldre pedig Budapest főpolgármester jelöltjeként megpróbálják Bajnait megépíteni, kíméletlenül gyalul minden baloldali értéket és baloldali politikust.
Tudatosan visszaél és megtéveszt azzal, hogy Macron, Orbán ellenességét, felhasználva, de céljait nem világossá téve, megtéveszti a támogatóit azzal, hogy elhiteti, hogy a Macron és Macron liberális politikája, értéket és jobblétet hozhat Európának, és javítani fog a társadalom munkavállalói többségének helyzetén.

Pedig, Macron szakszervezet ellenes, munkavállaló ellenes, a tőke barátja és foglya!

Aki a DK mai macroni politikai hátországát meg akarja ismerni, annak érdemes elolvasni az alábbi részeket:
"Az Emmanuel Macron választói bázisát képező burzsoá blokk megdöbbenése még soha nem lepleződött le olyan durván, mint azon a napon, amikor a Le Monde egy "sárgamellényes" családjáról közölt empatikus riportot "Arnaud és Jessica, az élet az euro közelében" címmel (december 16). Ezernyi dühös kommentár jelent meg az újság honlapján. "Nem valami élelmes párocska... Az igazi nyomor bizonyos esetekben inkább kulturális, mint anyagi" – véli egy olvasó. "A szegények beteges problémája: képesek a lehetőségeik felett élni" – tette hozzá egy második. "Ne gondoljátok, hogy kutatók, mérnökök vagy feltalálók lesznek belőlük. Ez a négy gyerek ugyanolyan lesz, mint a szüleik: teher a társadalomnak" – tette hozzá egy harmadik. "De mit várnak ők a köztársasági elnöktől? – vált témát egy másik. – Hogy minden nap utazzon el Sensbe, hogy megbizonyosodjon róla, Jessica rendesen bevette a fogamzásgátló tablettáit?!" A portrét készítő újságíró megingott a "paternalista",  "támadás áradata" előtt. "Paternalista"? Szó sincs itt családi vitáról: egy mérsékeltségéről híres napilap olvasói a nyers osztályharc hírnökeivé váltak."
"A "sárgamellényesek" mozgalma valójában egy olyan projekt kudarcát jelzi, amely az 1980-as évek végén született, és amelyet azóta a szociálliberalizmus evangelistái hordoznak: ez "a Közép köztársasága", amely véget akart vetni minden ideológiai ugrabugrálásnak, és ezért ki akarta taszítani a népi osztályokat a társadalmi vitákból és a politikai intézményekből egyaránt. Bár többségben vannak, de sok baj van velük, ezért át kellett adniuk a helyüket – minden helyet – a művelt burzsoáziának." http://www.magyardiplo.hu/2688-osztalyharc-franciaorszagban

Azok akik a Bangóné eset kapcsán azon gondolkodnak, hogy a DK -ra átmennének szavazni, azok nem fejeznek ki mást mint azt, hogy a szavazatát a nemzeti és globális burzsoá blokk, szociálliberális álruhába bújt, munkás és alkalmazott ellenes részére adja szavazatát.

Minőségében ez semmivel sem különb, mint Orbán hazai új tőkései!

A mai magyar politika valóságshowjában, a producerek céljai eszközei, politikai hovatartozásuktól függetlenül ugyan azok. Itt ér össze a Fidesz és a DK, nem pedig az Orbán – Gyurcsány vélelmezett titkos találkozókon.
Az MSZP a szokásos kompromisszum keresése közben, úgy védi Bangónét, hogy nem védi, pedig meg kellene védeni! Amennyiben bocsánatokat kérnek, akkor a Fidesz kottájának megfelelően és a DK érdekeit megjelenítve működnek. A Fidesz, vagy a DK egyetlen emberét sem "hagyott az úton", az MSZP-nek sem kellene Bangóné kezét elengedni, mert a választói bázisa tényleg sok, démonizált patkányt lát, még ha nem is emberek alakjában és semmiképen sem bármely párt szavazójaként.
Mint tudjuk Budapesten van bőven patkány, ezt Tarlós is elismerte, senki sem patkányozott annyira mint a főpolgármester, Bangóné csak hibásan, de tényszerűen "idézte".

Gyurcsány az ünneppel megkezdte az MSZP ledarálását!

Az MSZP az LMP és a DK kivételével az összes kispárt a történelem selejtje!
A rendszerváltás emblematikus ünnepén, október 23-n nem az elmondott beszédek jelentették az ünnep üzenetét, hanem az ünnepi eseményeken jelenlévők összetétele, elszántsága.

Az egyértelműen látszik, hogy a magyar társadalomnak elege van a most kialakult politikai helyzetből és erről a lábával szavazott.

A demokratikus ellenzék szimpatizánsai meg sem mozdultak, a kormány hívei és megfizetett tapsolói pedig hajlandóak voltak buszra szállni, hogy legalább a tömeg imitációját előadják.
Az ellenzék szerint forradalmi helyzet alakult ki, a forradalom nem ismeri a meteorológiát, 1848 március 15-n hideg szeles esős nap volt, a tömegek elmentek a forradalom eseményeire. Petőfi sem mondta vissza a fellépést a Nemzeti Múzeum előtt.

Az látható, hogy a magyar társadalom 70% nem kér Orbán kormányzásából, viszont ennek a 70%-nak az akaratát felfogó, befogadó és érvényesítő párt, vagy szövetség a magyar politikai palettán nem létezik.

A valóságban az ellenzéki térfélen három, szervezettel és szellemi kapacitással rendelkező politikai párt van jelen, az MSZP, az LMP és a DK, a többi a politika történet selejtje és része lesz a történelem szemetének.
Gyurcsány fellépése volt az egyetlen az ellenzék részéről, amely bármilyen vízióval, koncepcióval rendelkezett, ezt akkor is állítom, ha a véleményem az, hogy személye és az alázat hiánya az egyik legnagyobb mételye a magyar politikai közéletnek!

Azonban az látszik, hogy a DK az elkövetkezendő hetekben ledarálja az MSZP-t, ne csak politikai, hanem szervezeti rendszerében is, aminek következtében újra elő áll a 2010, 2014-s helyzet, a Fidesz vélelmezhető 2/3-a. Az ellenzék párt tagozódása lefedhetné a választók politikai igényét, azonban ehhez az kellene, hogy az MSZP valóban baloldali, a DK valóban liberális, az LMP pedig zöld legyen.

Jelenleg egyik politikai pártnak sincs a választó számára értelmezhető és elfogadható politikai karaktere!

Ez adja meg a lehetőséget Gyurcsánynak az MSZP-vel szemben, hogy ledarálja, nem észrevéve azt az egyszerű tényt, hogy ez által ugyan az ellenzék legnagyobb pártja lehet, de nem lesz képes sem rövid, sem középtávon váltópárttá válni.

Az MSZP jelenlegi karakter és tudás nélküli vezetése örül annak, hogy összefogást teremtett, miközben ezzel nem tett mást, mint elindította a terminális fázis idő programját.
Érdektelen és megbocsájthatatlan kampányidőszak elé nézünk, a választás egyetlen vesztese a magyar társadalom lesz!
Karcos Harcos

Mondjon le az árulás, a felelőtlenség és tehetségtelenség jelképe, Molnár Gyula MSZP elnök!

Amikor Botka lemondott azt gondoltam, lemond Molnár Gyula MSZP elnök is, hiszen a demokratikus játékszabályok ezt diktálták volna.
Molnár Gyula, mára már mélyebbre ment, mint az SZDSZ-t felszámoló Retkes Attila, hiszen Retkes egy tönkre ment pártot zárt be, számolt fel, azonban Molnár Gyula egy működő pártot tesz tönkre és kényszerít bele egy másik párttal történő felelőtlen együttműködésbe.

Retkes csak jelkép volt, Molnár Gyula azonban áruló!

Az MSZP kongresszusa, 292 küldöttjéből 280-n Botkára szavaztak ez 95,89 %, megszavazták a felvázolt programját.
Ezzel szemben Molnár Gyula Tarjáni Péterrel összefogva a kezdetektől azon dolgozott, hogy Botka Lászlót megbuktassa! Arra sem volt képes, hogy ezt titkolja.

Molnár Gyula:

• nem hajtotta végre az MSZP Kongresszus döntését
• hagyta és támogatta Kunhalmi Ágnes a kongresszus döntésével ellentétes, Botka buktatását célzó, politikai mozgását
• titkos tárgyalásokat folytatott más párt vezetésével, Botka megbuktatásáról
• a kongresszus döntése ellen cselekedve háttértárgyalásokat fojtatott, új jelölt keresése érdekében
• szövetkezett Botka László megbuktatására, párton kívüli erőkkel és a párttól eltérő nézeteket vallókkal
• az MSZP ugyan szűkös anyagi lehetőségeiből nem bocsájtott semmit Botka rendelkezésére

Az elképzelhetetlen, hogy az ország legsikeresebb baloldali polgármesterének tudatos politikai kivégzésének, a pártban ne legyen személyi következménye!

Az MSZP váltópárti jellegének utolsó koporsószegét Molnár Gyula azzal veri be, hogy az új helyzetben át adja más pártnak vagy pártoknak a miniszterelnök jelelölés lehetőségét.
Molnár Gyula, tudatosan próbál félrevezetni 800 000 – 1 000 000 millió szavazót, Botka buktatásának valódi okának elhallgatásával.
Molnár Gyula oly mértékben lejáratódott és bekoszolódott, hogy ki kell vonulnia, el kell tűnnie a közéletből!

A közelgő kongresszusnak elnököt kell választani, rendezni a párt belső helyzetét és csak utána lehet más pártokkal és civilekkel tárgyalni a jövőről és a parlamenti listáról.

Ma az MSZP megmaradt elitje megpróbál minél hamarabb bemenekülni egy kongresszus által jóváhagyott listába, nem a megoldást, hanem a kisstílű magánéleti megoldást keresve.

Nem lehet, hogy a párt sorsa, néhány politikus magánéleti problémájává alakuljon!