Az MSZP utolsó kongresszusa volt az első, amikor a küldöttek
butábban reagáltak, mint a párt vezetése. A butaság sajnos összeadódott,
amelynek következtében egy igazi „fideszes” forgatókönyv érvényesült. A pártot
elfoglalta egy olyan csoport, amelyeknek semmi köze sincs a párt ideológiájához
és érdekéhez és múltbéli értékrendjéhez.
Amennyiben bárki azt
gondolná, hogy a tereket elfoglaló csoport homogén nagyot téved!
A kongresszus legkiemeltebb híre az volt, hogy Botkát
leváltották a választmány éléről, ezt követte, Tóbiás leváltása és csak ezután
következett hajtás alatt Harangozó eltávolítása. Az elmúlt 28 év kongresszusai
arányokat állítottak fel és teret adtak a párt rövid és középtávú érdekeit
markánsan megjelenítő csoportoknak, úgy, hogy a pártot veszteség ne érje, nem
hagyták kiszorítani az ellentétes véleményeket, viszont aktívan marginalizálták
azt, ezzel lehetővé téve, hogy amennyiben fordul a kocka, vagy megváltozik az
érdek visszaemeljék a fő áramlatba.
A júniusi kongresszuson egy igazi program nélküli személyi
leszámolás történt, azokkal, akik a független erős MSZP-ben gondolkodtak, ehhez
asszisztált és ezt hajtotta végre a kongresszus birka módon!
A puccs szervezői és
végrehajtói Juhász Ferenc, Mesterházy Attila és Molnár Zsolt voltak, aki
összekapcsolható Kunhalmi Ágnessel és Lendvai Ildikóval.
Molnár Gyula „hatalomra” került a pártban, program és
határozott koncepció nélkül.
Molnár belépésével megkezdődött az MSZP vesszőfutása és
tudatos felszámolása, azzal a Molnár által többször elmondott állítással, hogy
őt erre a kongresszus hatalmazta fel, ez azonban a kongresszus határozataiban
és Molnár Gyula programjában nem lelhető fel.
Az eseményekre a hétvége tette fel a koronát, amikor Molnár
két dolgot emelt be a közbeszédbe, az
MSZP megszűnésének nem időszerűségét, valamint a megfelelő körülmények között
lebonyolítandó előválasztást.
Ezzel a lépésével nem tett mást, mint elnöki programjává
tette Gyurcsány MSZP-t felszámoló célját.
Az utolsó balos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése