Már a mosógépet sem merem beindítani, mert félek, hogy a
kifolyó csövéből üknagymamám fog előjönni egy mosóteknővel a kezében. A
hasonlat butának vagy akár elképzelhetetlennek tűnik, de a bugyrom már annyira
tele van az ország primitíven előadott múltjával, hogy a hányás ingere lassan
erősebb lesz, mint a nyelésé!
A múltból megtudom, hogy Csurka és Torgyán nem volt ügynök,
csak áldozat, az Antal József, Boross Péter által fémjelzett politikai kurzus
áldozatai. A cselekvő megszégyenítőknek sem bátorságuk sem emberségük nem volt
arra, hogy ezt a két embert méltóságban hagyják eltávozni az örök vadászmezőkre.
Csak mellékesen, Boros Péter belügyminiszter korában ki nem
mondta a titkársága előtt Orbán nevét, csak egyszerűen, a fiamnak hívta.
Felvetődik a kérdés, hogy kik voltak azok, nem név szerint,
hanem emberként, akik a rendszerváltás szabadságát, a politikai szenny
szétfröcskölésére használták?
Bizonyára tudni lehet, kik őrizték és kik másították meg a
dokumentumokat, vagy kik szervezték mögé a médiát, kik állították fel a folyamatosan
jelenlévő és működő hazugsággyárakat.
Kiknek volt érdeke az, hogy a Turul madarak sűrű repülése
lassan lehetetlenné teszi a szabad légiközlekedést az ország légterében. Az
ősmagyarok Jézust magába olvasztó és őt elmagyarosító hülyeségei, kézen fogva a
rovásírással, az össznemzeti butaság szimbólumává váltak.
A legszebb példák, István rendi társadalmának összekeverése
a mával, a déli harangszó magyarosítása, az osztrákok sógorosítása, a labancok
osztrákosítása, a Pákozdi-csata folyamatos beemelése a nemzeti emlékezetbe, a
Don-kanyar szerencsétlen áldozatainak elfelejtése, a tisztikar és Horthy
mosdatása, a holokauszt tragédiájának relativizálása, Rákosi elhallgatása, 56
folyamatos újraértelmezése, a tevékeny szereplők jelentős hányadának mellőzése,
a Kádár korszak hiteltelen interpretálása, a napi politikai célnak megfelelően.
Miért is van erre szükség?
Mert a baj nagyobb, mint gondolnánk, a korrupció ha folyadék
lenne, már nem látszana az ország, folyamatosan nő az államadóság, a devizahitelesek
tömegesen elszegényedtek el, kiestek a középosztályból, a vidéket megeszi a
szegénység, a jövőtlenségből is eredő kilátástalanság, a családi vagyonok
teljes elértéktelenedése, a társadalmi csoportok közötti átjárhatóság megszűnése,
az esélytelenség, a földtulajdon városiak kezébe kerülése, a föld hasznának a
településről való elvitele, a munkanélküliség és munkátlanság, a hazudozás,
kiskirálykodás általánossá válása, sok helyen a polgármesterek basáskodása…
A fel és fel nem soroltak eltakarása a cél, a múlttal
lefedni a jövőt, a valamiért semmit adni, ez a regula, aki együttműködik és
vagyona van, az isten, és a helyben élő helytartó után következik.
A stadionban együtt tudna ordítani a gazdag és a szegény,
akkor, ha az utóbbi meg tudná venni a jegyét, nem beszélve arról a
csekélységről, hogy nincs is miért bemenni.
Az egyházak eddig is megáldottak minden fegyvert évszázadokon
keresztül, ma is áldásukat adják mindenre, amire a hatalom kér tőlük. Meg is
érkezik a fizetség, felzúg a Mi Atyánk az iskolákban, reverendában és palástban
jár az igazság, még ha adott esetben az ára, gazság!
Ehhez kell a múlt! Valamint a nemzeti butaság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése