Többek kíváncsiak arra, hogy miről is egyezkedtek. Egy véletlen folytán kiderült:
2016. november 30., szerda
2016. november 25., péntek
Orbán mozgatja a szálakat az ellenzéki pártoknál is?
Orbán hatalmának záloga a pénz.
A jelenlegi hatalom gátlástalan tolvajlásában rejlő lehetőségeket látható módon több párt „elitje” is felismerte. Úgy kínálgatják a vezetők saját pártjukat, mint piaci kofák a krumplit. Persze nem ingyen. Ennek oka egyszerű. Ők a háttérben kiszolgálják Orbán igényeit, megkapják az asztalról lehullott morzsákat, ha pedig baj lesz a fosztogatásból, ők mossák kezeiket, hisz Orbán vezeti az országot.
Így van ez az MSZP-vel is, ahol a párton belüli morgolódás oka az, hogy a tagság rájött, az orruknál fogva vezetgeti őket a Molnár-Lendvai-Mesterházy-Puch nevével fémjelzett „elit”. Sokan átlátják már, hogy a minden hájjal megkent elnöknek és az ún. háttérembereknek kizárólagos célja a listára kerülés és a megrendelés teljesítése, az MSZP elsorvasztása és Gyurcsány kezére játszása. Ez Orbán érdekeivel is egyezik, mely akkor vált világossá, mikor magához rendelte Molnár Gyulát és 35 percen keresztül tárgyaltak a jövőről. Vagyis Orbán célja a hatalom megtartása és a két párt rendszer létrehozása. Ezzel nem csak a demokrácia látszata marad meg, hanem biztosított lesz a választási győzelem is, hiszen Gyurcsány vörös posztó a jobboldaliak szemében, így a választás irányítása nehézségek nélkül tud majd működni. Tévedés ne essék, mindezt konkrét tények támasztják alá. Mára az MSZP-nek vagyona nincs (széthordta az „elit”) csak romok és milliárdos tartozás. A háttéremberek az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy a párt működése ellehetetlenüljön, politikája elsekélyesedjen, sikerük zálogául pedig benyomták felszámoló biztosnak Molnár Gyulát.
A többi, tagsággal-helyi szervezettel nem rendelkező (vagyis nem létező) ún. médiapárttal nem kell számolniuk, hisz támogatottságuk valódi számokban nem mérhető, így a bejutási küszöb megugrása kétséges számukra. A Jobbikkal sem kell már Orbánnak foglalkoznia. Miután elbábozták a Simicska Orbán melodrámát (hihetővé téve az ellentétet) Simicska - a Fidesz Puch Lászlója - rögtön felkarolta a Jobbikot. Ismerve a Jobbik zűrös pénzügyeit Vona azonnal bólintott a rizikómentes bevételszerzésre és szakítva a szélsőségekkel olyan elnökséget választott maga köré akik jelentősen befolyásolhatók, így a Jobbiknál is csalódott választók, becsapott párttagok maradtak hátra.
Ilyen felhang mellett jönnek a választások 2018-ban úgy, hogy nincs semmilyen alternatíva, amire a választó jó szívvel, bizalommal szavazhatna. Mert a választó sem ostoba, pontosan látja mi folyik a színfalak mögött. Azt is látják, hogy a fentebb említett pártokban vannak olyan országos, vagy helyi politikusok, akiknek kezéhez nem tapad semmi, ám a jelenlegi helyzetben nevük, becsületük, munkájuk csak folyamatosan amortizálódik, míg a választók bizalma irántuk is teljesen elveszik majd. Pedig ha ezek az emberek összefognának, valóban az ország érdekeit képviselnék.
Elszomorító a helyzet, de mégsem reménytelen, mert ezek a választók számára a hiteles politikusok mégis csak léteznek. A kérdés csak az, hogy mikor ismerik fel végre, ha elcsökevényesedett pártjaikból kiválva összefognak az ország érdekében, akkor egy új, eddig még ismeretlen politikai kultúrát, politikai érát tudnak meghonosítani, olyat amely valódi választói érdekképviseletet jelent.
A jelenlegi hatalom gátlástalan tolvajlásában rejlő lehetőségeket látható módon több párt „elitje” is felismerte. Úgy kínálgatják a vezetők saját pártjukat, mint piaci kofák a krumplit. Persze nem ingyen. Ennek oka egyszerű. Ők a háttérben kiszolgálják Orbán igényeit, megkapják az asztalról lehullott morzsákat, ha pedig baj lesz a fosztogatásból, ők mossák kezeiket, hisz Orbán vezeti az országot.
Így van ez az MSZP-vel is, ahol a párton belüli morgolódás oka az, hogy a tagság rájött, az orruknál fogva vezetgeti őket a Molnár-Lendvai-Mesterházy-Puch nevével fémjelzett „elit”. Sokan átlátják már, hogy a minden hájjal megkent elnöknek és az ún. háttérembereknek kizárólagos célja a listára kerülés és a megrendelés teljesítése, az MSZP elsorvasztása és Gyurcsány kezére játszása. Ez Orbán érdekeivel is egyezik, mely akkor vált világossá, mikor magához rendelte Molnár Gyulát és 35 percen keresztül tárgyaltak a jövőről. Vagyis Orbán célja a hatalom megtartása és a két párt rendszer létrehozása. Ezzel nem csak a demokrácia látszata marad meg, hanem biztosított lesz a választási győzelem is, hiszen Gyurcsány vörös posztó a jobboldaliak szemében, így a választás irányítása nehézségek nélkül tud majd működni. Tévedés ne essék, mindezt konkrét tények támasztják alá. Mára az MSZP-nek vagyona nincs (széthordta az „elit”) csak romok és milliárdos tartozás. A háttéremberek az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy a párt működése ellehetetlenüljön, politikája elsekélyesedjen, sikerük zálogául pedig benyomták felszámoló biztosnak Molnár Gyulát.
A többi, tagsággal-helyi szervezettel nem rendelkező (vagyis nem létező) ún. médiapárttal nem kell számolniuk, hisz támogatottságuk valódi számokban nem mérhető, így a bejutási küszöb megugrása kétséges számukra. A Jobbikkal sem kell már Orbánnak foglalkoznia. Miután elbábozták a Simicska Orbán melodrámát (hihetővé téve az ellentétet) Simicska - a Fidesz Puch Lászlója - rögtön felkarolta a Jobbikot. Ismerve a Jobbik zűrös pénzügyeit Vona azonnal bólintott a rizikómentes bevételszerzésre és szakítva a szélsőségekkel olyan elnökséget választott maga köré akik jelentősen befolyásolhatók, így a Jobbiknál is csalódott választók, becsapott párttagok maradtak hátra.
Ilyen felhang mellett jönnek a választások 2018-ban úgy, hogy nincs semmilyen alternatíva, amire a választó jó szívvel, bizalommal szavazhatna. Mert a választó sem ostoba, pontosan látja mi folyik a színfalak mögött. Azt is látják, hogy a fentebb említett pártokban vannak olyan országos, vagy helyi politikusok, akiknek kezéhez nem tapad semmi, ám a jelenlegi helyzetben nevük, becsületük, munkájuk csak folyamatosan amortizálódik, míg a választók bizalma irántuk is teljesen elveszik majd. Pedig ha ezek az emberek összefognának, valóban az ország érdekeit képviselnék.
Elszomorító a helyzet, de mégsem reménytelen, mert ezek a választók számára a hiteles politikusok mégis csak léteznek. A kérdés csak az, hogy mikor ismerik fel végre, ha elcsökevényesedett pártjaikból kiválva összefognak az ország érdekében, akkor egy új, eddig még ismeretlen politikai kultúrát, politikai érát tudnak meghonosítani, olyat amely valódi választói érdekképviseletet jelent.
Magyarország csak ebben az esetben fog győzni a 2018-as választáson, egyéb esetben továbbra is a keselyűk martaléka lesz.
2016. november 7., hétfő
Kedves Molnár elvtárs!
A valódi kérdés az, hogy mi lesz az országgal 2018 után!
A Fidesz nem a baloldali politikával vitte el a baloldali
szavazókat, hanem tiszta demagógiával! A 2004 szeptember és 2009 áprilisa
között zajló politikai agónia eltaszított minden olyan választót, a kormányon
lévőktől, akik nem hitből, vagy élethelyzetből vallották magukat liberálisnak
vagy baloldalinak. Ezen időszak politika és kormányzás paródiája, megölte az
MSZP-t és az SZDSZ-t hatalomba juttató hitelesítő hálózatot. Ez a hálózat az
MSZP – SZDSZ holdudvarában, csendben tette a dolgát, véleményezett,
befolyásolt, vagy csak egyszerűen a piacon elmondta, hogy mit gondol. Az
említett időszak tömegesen hozott olyan programokat, amelyekkel azonosulni nem
lehetett. Ebből kiemelkedett az őszödi beszéd, ami lehetetlenné tette a
hitelesítők mozgásterét. AAZ, hogy ezt ma, hogyan interpretálják mindegy, a
lőtt medvét nem érdekli, mert az akkor elszenvedett arcvesztést nem lehetett
helyreállítani, azzal az arrogáns politikával ami Őszödöt követte. Az emberek
nem voltak és ma sem hülyék, akkor is átlátták, hogy a kórház bezárások
ingatlan mutyikat készítenek elő, a felszerelt értékmegőrző széfekben nem a
biztonságot látták, hanem a lenyúlást.
Az érték alapú politizálás tűnt el és
csak utána a szavazó!
A ma legnagyobb problémája, hogy még kísérlet szintjén sem
jön vissza ez az értékalapú politizálás, hanem helyette gumicsontokat dobál az
ellenzéki elit, a potenciális szavazóknak.
A demokrácia, mint fő cél, azt a
23%-t a lakosságból egyáltalán nem érdekli, aki vagy minőségileg, vagy
mennyiségileg éhezik, mert ők szimplán enni szeretnének, nem előválasztósdit
játszani meg összefogásosdit.
A megnyomorított vidék nem a földről akart népszavazni,
hanem csak egyszerűen a még dolgozni képesek munkát akarnak és biztonságot, a többiek
meg esélyt és biztonságot.
A családok fő célja
nem a választás Gyurcsány és Orbán között, hanem az ünnepek közös megélése, messenger
vagy facetime nélkül.
Teljesen mindegy, hogy Mesterházy Attila, Molnár Zsolt, vagy
Molnár Gyula mit gondol az előválasztásról, az összefogásról, a média
szabadságról, mert addig nincs sem demokrácia, sem szabadság, amíg tele van az
ország ipari és agrár proletárokkal, vagy csak egyszerűen megnyomorított
emberekkel.
Az emberek azért
választják még mindig Orbánt, mert ő kisebb rossz, bármilyen eddig felkínált
variációnál!
Ne egymással nézzenek szembe, ne az legyen a fő céljuk, hogy
melyikük bandája kerül a parlamentbe, hanem próbáljanak meg világos válaszokat
adni arra az egyszerű kérdésre, hogy mi lesz veled Magyarország 2018 után?
Molnár Gyula MSZP kivégző, Gyurcsány Ferenc haszonélvező!
Az MSZP utolsó kongresszusa volt az első, amikor a küldöttek
butábban reagáltak, mint a párt vezetése. A butaság sajnos összeadódott,
amelynek következtében egy igazi „fideszes” forgatókönyv érvényesült. A pártot
elfoglalta egy olyan csoport, amelyeknek semmi köze sincs a párt ideológiájához
és érdekéhez és múltbéli értékrendjéhez.
Amennyiben bárki azt
gondolná, hogy a tereket elfoglaló csoport homogén nagyot téved!
A kongresszus legkiemeltebb híre az volt, hogy Botkát
leváltották a választmány éléről, ezt követte, Tóbiás leváltása és csak ezután
következett hajtás alatt Harangozó eltávolítása. Az elmúlt 28 év kongresszusai
arányokat állítottak fel és teret adtak a párt rövid és középtávú érdekeit
markánsan megjelenítő csoportoknak, úgy, hogy a pártot veszteség ne érje, nem
hagyták kiszorítani az ellentétes véleményeket, viszont aktívan marginalizálták
azt, ezzel lehetővé téve, hogy amennyiben fordul a kocka, vagy megváltozik az
érdek visszaemeljék a fő áramlatba.
A júniusi kongresszuson egy igazi program nélküli személyi
leszámolás történt, azokkal, akik a független erős MSZP-ben gondolkodtak, ehhez
asszisztált és ezt hajtotta végre a kongresszus birka módon!
A puccs szervezői és
végrehajtói Juhász Ferenc, Mesterházy Attila és Molnár Zsolt voltak, aki
összekapcsolható Kunhalmi Ágnessel és Lendvai Ildikóval.
Molnár Gyula „hatalomra” került a pártban, program és
határozott koncepció nélkül.
Molnár belépésével megkezdődött az MSZP vesszőfutása és
tudatos felszámolása, azzal a Molnár által többször elmondott állítással, hogy
őt erre a kongresszus hatalmazta fel, ez azonban a kongresszus határozataiban
és Molnár Gyula programjában nem lelhető fel.
Az eseményekre a hétvége tette fel a koronát, amikor Molnár
két dolgot emelt be a közbeszédbe, az
MSZP megszűnésének nem időszerűségét, valamint a megfelelő körülmények között
lebonyolítandó előválasztást.
Ezzel a lépésével nem tett mást, mint elnöki programjává
tette Gyurcsány MSZP-t felszámoló célját.
Az utolsó balos
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)